100 nap vonzás 8. nap

A völgy van 2000 méter magasan. A hegyek, amik körül ölelik 3000 felett. Szeretem ezt a helyet, de most szűknek érzem. A kocsihoz tartok. Mindenféle emberek rohangálnak, bevágodnak a kocsijukba és elindulnak a hágó felé. Több sziréna is megszolal. Már majdnem elerem a kocsit, amiben a társam ül. Az orrom előtt indul el. Nem néz rám. Itt hagy. Nem értem. Tűz van? Három nő megy el mellettem sietős léptekkel. Szemükben félelem bujkál. Nem válaszolnak a kérdésemre, hogy mi történt. Beszállok az automba. Indítás után hátra nézek. Semmi. Egy férfi rohan felém. Félig kiszállok az autóból. Jobb lábam az autóban. A kérdésemre, hogy mi történt csak a hátam mögé mutat. Sötétszürke porfelhő. A hegy tetejéről indul és a völgy fele tart. El kell innen menni, gondolom. Beülök a kocsiba. Kihajtok az útra a parkolóból. A szoros felől egy másik porfelhő közelít. Nincs kiút. Lassan megyek, próbálok viszonylag védett helyet keresni. Nincs ilyen a közelben. Áthajtok egy arkon és félig ferdén egy ház fala mellett leallitom az autót. A jobb oldali ablak teljesen le van engedve. Feltekerem. Raadom a gyújtást. Így bekapcsol majd a légzsák, amikor a porfelhő a ház falának vágja az autót, gondolom. Ellenőrzöm, hogy a biztonsági övem be van kötve és minden ablak teljesen felhuzva. Eloveszem az ásványvízet, hogy a polombol nedves maszkot készítsek a por ellen. A visszapillantó tükörbe nézve látom, hogy gyorsvonat sebességgel közeledik a felhő. Néhány másodperc és elér. Ezerrel ver a szívem.