¥¥¥ Hátulról jössz előre, amikor a társaság váratlanul elhallgat. Csend üli meg a házat. Na. Izé. Mia? Angyal repült át a szobán? Lehet. Ma egy angyal már mondta neked, hogy szereti a csendet. Mind a hatan itt vannak. Ez már túl sok neked. Elindulsz a nappaliban lévő helyed felé. A bejárattól vizes lábnyomok végig a házon. A törölköző egy fotel tamlára dobva. A konyhában látod meg Őt. Karnyújtásnyira van tőled. Nem néz rád, pedig érzékeli, hogy ott vagy. Örül neked. Merően néz vmit a pulton, mintha vmi rendkívül fontos dolga lenne. Mondasz NEKI vmit. Nem néz oda, úgy válaszol. A hangsúlyából és a testtartásából minden pozitív, ami feléd árad. Ahogy ellépsz mellette, nézed a keskeny derekát, és erőfeszítésre van szükséged, hogy ne simitsd végig. Meg akarod érinteni.
Vonz téged, mint egy mágnes.
Horák Árpád 