Jönnek a segítők. Több százan. (talán több ezren) Te hívtad őket. Elmondod pontosan mit akarsz. Az utasítás világos. Mindent úgy alakítani, ahogy NEKI a legjobb. Azonnal útnak indulnak. Látod a hullámzásukat, ahogy távolodnak. Némi kétség marad benned, hogy tudod-e ezt szívből adni. Nagyon nagy áldozat ez tőled. Már kezdesz elcsendesedni, amikor két dologra is felfigyelsz. Egy segítő itt maradt. Nem érted. Mindenkit elküldtél. Aki marad, nagyon erős. Nem látod őt, de tudod hogy mosolyog. Téged néz nagy szeretettel és mosolyog. Azt is látod, hogy tőled jobbra három segítő közrefogja és egyre messzebb ragadja ŐT. Ő téged néz. Kérlel a tekintete. Érzed, hogy feltámad az erőd és egy csak egy hajszál választ el attól, hogy közbelépj, és mindent leállíts. De visszafogod magad. Hagyod, hogy elvigyék. Így döntöttél. Ő a válla fölött rád néz könyörgő tekintettel, és feléd nyújtja a kezét. Összeszorul a szíved.
A figyelmed visszafordul az ott maradt segítő felé. Előttetek megjelenik egy fény. Mintha az égből egy reflektorral a földre világítanának. A fény fehér és vakító, mégsem hideg. Ahogy meglátod, átsuhan rajtad a rémület. Ez a halál.
A segítő beléd karol, és elindul veled a fény felé. Már érted miért maradt ott. Te akartad ezt. Mindent, ami NEKI jó. Ez is hozzá tartozik. A te elmúlásod. Odaértek a fényhez. A segítő elengedi a karod, és eltűnik.
Te pedig belépsz a fénybe.
Horák Árpád 