(12.) A ház 11. rész

¥¥¥ Az egész társaság a tó partján van. Az idő párás, de nem zavaróan. Meleg nyári nap van. Jobb a parton, mint a házban. A ház kényelmes, de itt végtelen a tér. Az egyik srác küszködik egy kicsit, de a többiek oldottak. Ő is oldott .Mindig oldott. Akkor is oldott, amikor egy félreértés miatt felfortyan, és úgy vagdalkozik a szavakkal, mint egy szamuráj a kardjával. Osztja a vágásokat. Úgy sért, bánt meg másokat, mint egy dühöngő bika. Ítélkezik, kritizál. Aztán. A következő percben kedves. A szívéből jön. Nagyon durva. Egyszerűen nem érzékeli, hogy mit tesz. Hogy mit okoz a tetteivel és a szavaival. Mindent zsigerből csinál! Mindent! Vagdalkozik a szavakkal, aztán szórja a lelke mélyéről jövő szeretetet. Ősei minden tudásával felvértezett, ösztönös nő. Elképedve nézed. Semmi megjátszás. Semmi szinjáték. Csak a színtiszta őszinteség. Elképedve nézed, és megerősödik benned az érzés: imádod ezt a lányt.