Nem érted. Az Élet/Halál/Élet ciklusba ugyanúgy beletartozik egy barátság elmúlása, mint egy virág elhervadása. Akkor egy fél évvel az utolsó kontakt után, miért kérdezi tőled, hogy hogy vagy? És miért mondja (bár te nem kérdezed) hogy Ő nagyon boldog. Ő nem csak simán boldog, Ő nélküled boldog. (persze nem a boldogságról beszél, hanem az örömről, de a két szó közötti (egyébként rendkívül fontos) különbség, és a Kabbala tanításainak megértését nem várhatjuk mindenkitől) Ok. Ismered Őt. (Nagyon) jól ismered. Nem tud elengedi. Semmit. Ragaszkodik a munkájához, a ruhatárához, a szokásaihoz. Mindenhez. A kapcsolataihoz is. És ha elveszit vmit hisztizik. Megsértődik. Piszkálodik. Próbálja visszakapni.
Benned meg felmerül a kérdés, hogy milyen boldogság az, amelyet egy olyan kapcsolat ad, amelyiknek bizonyítania kell valamit?