Huszonhatodik nap

Intrauterin. Mond valamit a szó? Ha ezt olvasod, igen. Neki már mond valamit. Ő azt hiszi, mindent. De hát olyan nincs. És Neki nem is lesz. Bár most azt hiszi, megtalálta a Szent Grált, és madarat lehetne Vele fogatni, és legszivesebben átölelné az egész világot. De még csak az út elején van. Egy olyan útnak az elején, aminek nincs vége.

Már az első tizenöt percben levágtad, mi a szitu. Ahogy meglátod azonnal rácuppansz. Már amikor a bemutatkozásnál kimondod a “szia” szót, már akkor betalált. Beakasztotta a horgot, jó mélyre. Ez fájdalmas lesz. Azonnal bezársz és visszavonulsz. De már késő. Az első megnyilvánulásánál tudod. (kérdezel vmit, nem Tőle, mégis Ő válaszol (miért is?)) Már minden mindegy. Mindegy milyen. Mindegy hány éves, hogy néz ki, mennyi az IQja… Vérszagot kaptál. Mégis visszavonulsz. Hátha. Persze nem. Keresi veled a kontaktot. (amúgy mindenkivel keresi, nagyon kommunikatív, hihetetlenül gyorsan beilleszkedik) Ez nem is számítana, ha más csinálná. De Ő csinálja. És a horog nagyon mélyen van. Érzed, hogy ez nagyon betalált. Már nem te irányítod az eseményeket. Hát akkor hadd menjen! Kölcsönös kommunikáció, egyre gyakrabban. De te nem örülsz. A felszínes szemlélő által látott, és általa mesterien mutatott HATÁROZOTTSÁG mögött ott a szemében a rettegés. Olyan mélyen ül a szemében a félelem, hogy megsajnálnád, ha nem tudnád, mennyi bajod lesz ebből. Az első tipped, hogy összeolvadó. De nem. MENEKÜL. Szórakoztat, mennyire látszik ez. Az első alkalommal még nem annyira szembetűnő. De a második! Hiába telt el három hónap. Semmi nem változott. Ugyanaz a hihetetlenül erős vonzódás. Először próbálod kerülni. De mintha egy tigris véres húst kerülgetne. Ráadásul a távolságtartásod miatti kevés kommunikációra eltúlzott pánikkal reagál. Aztán olyat kap a lelke, amit még él, nem felejt el. “Egész életemben ezt kerestem!” Hát igen. Ezt b…meg! Még nem tudod, de sose kapod meg. De te kapsz vmit. Néhány másodpercre képes kikapcsolni az agyát, és akkor olyan közel kerül a lelkedhez, hogy úgy érzed, a mosoly az arcodon örökre ott marad. De ezek csak pillanatok. A valóság: gyere velem! nem! jó akkor elmegyek! akkor megyek! (és jön, de a szíve nincs ott). És ez minden szituációban újratöltve.

És te ezt mind látod. És ez mind nem számít. Mert elképzelhetetlenül erősen vonzódsz hozzá.

SZERETED ŐT!