Megbántad. Amikor tizenkilencedszer tudatosul benned hogy megbántad, akkor is úgy reagálsz, mint eddig mindig. Nem hiszel magadnak. Még egy kicsit aktívabb élet, még egy kicsit több mindenből, és teljesen elnyomtad a belső hangod. Nyilván tévedés. Mármint amit a hang mond. Mindenki szerint az. Család, barátok, mindenki… Ez az üzenet a lelked mélyéről nem illik a képbe. És különben is. Ne hogy már. Te aztán nem fogod beismerni. A győzelem fontosabb! Egy kiba…tt harcos vagy. Neked aztán üzengethet a lelked. Ami most van, az is úgy hiányzott! Ez a könnyű út. De olyan jó! Azt a kis zavart meg ott benned eddig is sikeresen elnyomtad. Amikor legközelebb lecsendesülsz, és újra tudatosodik majd benned, hogy nem az igaz úton jársz, és már rutinosan söpröd be a szőnyeg alá, az pont akkor lesz, amikor az ügyben a másik érintett már ezredszer átkozza el azt a napot, amikor először lépett be azon a bizonyos ajtón.
Nehéz dolog ez. Tudni hogy mindenre képes vagy többre vagy képes, és mégis ezen az úton jársz.
Horák Árpád 