*** A copfos a csoportszoba ajtaját nézi, ahogy az anyukája után indul. A fiú most nem áll ott. Tegnap ott állt, gondolja. Apró, sietős léptekkel éri utol. A fejét mereven előre hajtja. Csak akkor néz fel, amikor mellé ér. Megáll, rá emeli tekintetét, és tágra nyílt szemmel csak ennyit mond : ma nem kísért ki. Az anyukája érzi a fájdalmát, és segíteni akar. Egy rövid beszélgetés után elhangzik a segitőnek szánt mondat: talán már nem is szereted Őt. A copfos meghökken, majd rövid gondolkodás után kijelenti: Ő tudja hol van a szíve. Mert amikor a gondolatai elkalandoznak, akkor mindig a fiúhoz viszik. Egyértelmű, hogy szereti Őt.
(33.) Óvoda 11. rész
Horák Árpád 