A hajó orra olyan meredeken megemelkedik, hogy te hátratántorodsz az első fedélzeten. Alig tudod megőrizni az egyensúlyodat. Ez egy nagy hajó, gondolod. Akkor ez egy rohadt nagy hullám volt. Jobb, ha máris visszamész a kabinodba. Eddig jutsz a gondolatmenetedben, amikor egy még nagyobb hullám, még magasabbra emeli a hajó orrát, és te úgy vágódsz neki, közvetlenül a lejárat mellett, a falnak, hogy pár másodpercig levegő után kapkodsz, csak utána tudsz normálisan lélegezni. Az özönvízszerű eső akkor csap le rád, és áztat azonnal csuromvizessé, amikor nyílik a lejárat, és egy hatalmas kéz, mint egy tollpihét, úgy emel be a lépcsőre, és zárja be egyből az ajtót. Néhány másodpercig a szemedbe néz mosolyogva közvetlen közelről egy óriás, aztán szó nélkül ott hagy. Lerobog a lépcsőn. Úgy látszik úgy döntött, jól vagy. Te nem így érzed, de a helyzethez képest mindenképpen. A lépcső alján szemben az étkező, de Te jobbra, a kabinod felé mész. Félútról mégis visszafordulsz, és töltesz egy pálinkát magadnak az étkező sarkában álló szekrényből.
Egyedül jöttél el erre az útra, ami merőben szokatlan tőled, mert a társaság csökkenti az erős magány érzést, ami születésed óta végigkiséri az életed. Most meg egyedül készülsz pálinkát inni. Elgondolkodva pörgeted a poharat az asztalon, aztán anélkül, hogy felhajtanád, ott hagyod, és visszasétálsz a kabinodba. A folyosón a süppedős sötétbordó futószőnyeg idegenül fest a kinti vihar után, de tény, hogy praktikus, mert azonnal beszivja a rólad még mindig csöpögő vizet. A kabinban gyors ruhacsere, és próbálsz a kabinablakot nyitva egy kis levegőhöz jutni. De az ablak nem nyílik. Hát persze. Már egy órával a vihar előtt központilag zárták az ablakokat az előrejelzett vihar miatt, amiről nem mellesleg SMS-ben (!) értesített téged a kapitány. Kiba…tt huszonegyedik század! Egy óriáshullám majdnem kinyir, de az internetenkapcsolat és a mobil hálózat tökéletes. És mindez az óceán közepén.
48 óra és a szigetre érsz. Kicsit se várod. De akár várod, akár nem: ELKEZDŐDIK!
Horák Árpád 