A napfelkelte ébren talál. Szokatlanul gyorsan emelkedik a nap a horizonton a te hegyvidékhez szokott szemednek. Néhány órát aludtál, amit nem igazán lehet pihentetőnek nevezni.
Víz. Édesvíz. Ivóvízre lesz szükséged. A földnyelvtől kissé balra hegyek emelkednek nem túl messze a parttól. Hegy. Talán patak. Víz. Talán. Arra indulsz. Nincsenek ösvények, de a fák ligetszerűen nőttek. Könnyen haladsz előre. Tizenöt perc séta, és máris sikerrel jársz. Egy tó vizeséssel. Kristálytiszta, jéghideg vizű tó. Csak állsz és nézed. Egy képeslapon giccsesnek találnád. Megkerülöd a tavat, és a vízesésnél belekortyolsz a vízbe. Az első kortyot, három másik követi. Mohón nyelved a vizet. Nem vagy szomjas, de ilyen finom vizet utoljára az osztrák Alpokban ittál egy saját forrással rendelkező hotelben.
Belegázolsz a tóba, hogy lemosd magadról az éjszakai fekhelyedül szolgáló homok maradékát. Ahogy körülnézel, arra gondolsz, hogy ez itt a paradicsom. Már csak azt kellene tudnod, hogy miért vagy itt.
Horák Árpád 