A második nap reggele a vízesés melletti sziklapárkányon lévő puha aljnövényzet között ér. Nagyságrendekkel jobb, mint a tegnapi homok. Plusz ez a hely szélvédett. A fák elfogják az óceán felől mindig fújó szelet.
Korog a gyomrod. Tegnap semmit nem ettél. Mégsem aggódsz. Út közben láttál pár (éretlen) banánt, plusz a sziget tele van madarakkal. Csak a tó mellett annyi madárfészek van, hogy napokig is el tudsz élni a nyers tojáson. De reggeli előtt még felfedező útra indulsz. Balról kezded megkerülni a hegyet. Három (!)perc könnyű séta után máris találsz vmit. A hegy egy nem túl meredek, de éles sziklákkal teletűzdelt részén öt jelzőbólyát találsz. Nem érzed magad vmi nagy felfedezőnek, mert úgy helyezték el a bólyákat, hogy egy félvak nyugdíjas is három kilóméterről észrevette volna.
Felkapaszkodsz a hegyoldalba a bólyák mentén. Előtted egy barlang bejárata, mögötted kilátás a nyílt óceánra.
Belépsz. Tátva marad a szád. Bal oldalon ládák egymásra polcozva, és a jobboldalon… Közelebb mész, mert nem hiszel a szemednek. Egy komplett berendezett lakás. Ülőgarnitúra, konyha, tv (!), és egy franciaágy méretű vizágy. Egy kiba…ott vizágy! Az óceán közepén, egy lakatlan szigeten, egy hegyi barlangban, pár percre a paradicsomot idéző tótól a vízeséssel, egy kiba…tt vizágy van.
Nem értesz mindent, de azonnal reagálsz. Öt perc, és a bólyákat beszedted, eltünteted a nyomaidat, és többször több irányból megközelited a hegyet, és elégedetten állapitod meg, hogy barlangot nem lehet felfedezni. Olyan jól sikerült eltüntetni a nyomokat, hogy te is csak egy óra alatt találsz vissza a barlang bejáratához. Ez így nem lesz jó, gondolod, és diszkrét, de számodra egyértelmű jelekkel helyettesited a bólyákat.
Miután így mindent elrendeztél, visszatérsz a barlangba, és megkezded a dobozok leltározását. Hosszú napod lesz.
Horák Árpád 