Tizenkét napja vagy a szigeten, de semmi eredményt nem hoz a kutatás. Persze nehéz úgy találni vmit, hogy nem tudod, mit is keresel.
A napjaid rutinszerűen telnek. Felkelés után úszás a tóban, délelőtt szisztematikusan átvizsgálod a környéket, ebéd után madárfogás hálóval, aztán vacsora készítés. Aztán egy óráig figyeled a trió tevékenységét, ezalatt elkészül a vacsora, aztán irány a vizágy! A könyv a madárfogásról és a háló a kedvenced a barlangban talált dolgok közül. Miután elolvasod, már az első napon sikerrel jársz. Ez a számodra ismeretlen madárfaj a földön fészkel és csak rövid távon és alacsonyan képes repülni. A vadászat egyszerű. Kifeszited a hálót, és a másik oldalról felzavarod a madarakat, azok pedig egyenesen a hálóba… Onnan pedig a hasadba. Persze előbb a sütés. Az zseniális. Végtelenül egyszerű. Levágod a madár fejét, kibelezed, besózod, persze miután alaposan lemostad, és megtöltöd egy kimondhatatlan nevű répaszerű növény világossárga gyökerével. Jó, ha van az embernek egy dzsungelszakácskönyve! Aztán sárba (!) forgatod és beásod a homokba, majd tüzet raksz fölé. Ennyi. Három óra és kész. A sár kőkemény lesz, és ahogy letöröd a madárról, letépi a tollakat. Gyakorlatilag megkopasztja a madarat. És alatt a hófehér, csirkeszerű párolt madár, párolt zöldséggel. Kilenc napja eszed, de még nem unod. (a kaviárt már kicsit igen) Az utolsó egy órára itt hagyod a tüzet, had aludjon ki, te addig elfoglalod a megfigyelőhelyed.
A sztori nem túl izgalmas a triónal. Néha egy-egy parázs vitát elcsipsz, de mind a kevés és egyáltalán nem változatos étel körül forog. A trió visszaköltözött a tengerpartra. Számodra érthetetlen, hogy miért. Mindenesetre nem mozognak a szigeten, csak minimálisan. Ivóvízük van egy percre, és úgy tűnik a zöld banánt eszik. Csak és kizárólag. A tizenkét napos egyoldalú táplálkozás mindenesetre látszik rajtuk. Erősen lefogytak, az arcuk beesett, és sápadt a sok napsütés ellenére is. A viták is ebből adódnak. Nincs elég étel. (Érdekes, de nincs lelkiismeretfurdalásod.)
Azt viszont látod, hogy csak ketten veszekszenek, az alacsonyabb nő nem panaszkodik az étel miatt. A gesztusokbol jól látszik, hogy a magasabb nő és a férfi egy pár lett. A nő osztja a párját, hogy kevés az étel, de úgy tűnik a férfi vadászösztönei csak az éretlen banánig érnek el. Érthetetlen, hogy a férfi miért nem mozog a szigeten.
Tizenkét nap eltelt, és nem történt semmi érdemleges. Kezd unalmas lenni. Igazán történhetne már valami!
Horák Árpád 