– Uram! – Egyszerre fordulnak vissza, és néznek a biztonsági tisztre. – Óriáshullám közeledik. Kérem, hagyják el a fedélzetet. – A tiszt egyből megfordul, nem várja meg a szavai reakcióját.
Óriáshullám. Három éve vannak a környéken. Számtalan ilyet látták már. Három hullám jön, egyre csökkenő magassággal. Az első magassága a nyílt óceánon eléri a hat métert is, de itt a szigetek között maximum egy méter magas lesz. Egy ekkora jachtnak ez meg se kottyan. De a biztonsági előírások szerint ilyenkor senki nem tartózkodhat a fedélzeteken. És ezen a hajón komolyan veszik a biztonságot.
A nappaliból kialakított főhadiszállás felé tartva a férfi jól tudja, hogy most nem ez a lényeg. A hullámokat ugyanis követi az “üres szél”. Ez a gond. Az “üres szél”, ahogy a helyi szigetlakók nevezik, eső nélküli szélvihar, orkánszerű lökésekkel, ami akár két napig is eltarthat, és homokkal fogja beteríteni az egész szigetet. A barlang jó menedék lenne, de a várható rengés miatt most tiltott terület. A rengés miatt a partra kellene menni, de az meg a szél miatt nem jó. Hát ennyi. A kör bezárult.
Ahogy a nappaliba lép, az óriás már keresi a pillantását. Tudja, hogy gondolkozik a főnöke. Evakuálni kell. Így aztán semmi meglepő nincs abban, amit hall : a harmadik hullám után hozza ki őket.
Horák Árpád 