Téged néz, nem a fegyvert. Lassan újra a szájához emeli a két kézzel markolt madarat, és úgy harap bele, hogy közben végig téged bámul. Téged. Nem a fegyvert. Amikor ráemeled a fegyvert, akkor egy pillanatra rásiklik a tekintete, de tovább nem foglalkozik vele. Biztos, hogy tud a fegyverről. És azt hiszi, vaktöltény van a tárban. Bennfentes. Lassan jobbra forditod a kezed, és megcélzod a tőle nagyjából két méterre lévő kisebb követ, közvetlenül a nagy szikla szélén. Meghúzod a ravaszt, majd a pisztolyt tartó kezedet egyből magad mellé engeded. Dörrenés, aztán a kő felugrik a levegőbe, és végül a csobbanás hangjába vegyülő sivító hang. Gellert kapott a lövedék. A lány szemében már akkor villan a felismerés szikrája, amikor a kezed oldalra indul. Mégis bambán bámulja, ahogy a kő először kissé felrepül a levegőbe, majd hangos csobbanással a tóba esik.
A reakciója döbbenetes. Felugrik, és elindul feléd. De két lépés után megáll, és a kezében lévő madarat bámulja, mint akinek több síkon futnak a gondolatai. Úgy hátrál vissza a szikláig, hogy le nem veszi rólad a szemét. Olyan merően bámul, hogy lehetetlen tudni, mi van a fejében. Biztonságba helyezi a madarát, és újra elindul, de ezúttal a tóhoz. A parton lassan legugol, és megmossa a kezét és az arcát, úgy hogy közben nem nézi a vizet. Valami hozzád ragasztotta a tekintetét. Mivel nem látja, hol van a víz felszíne, a levegőben tapogatózik egy ideig, majd túl nagy sebességgel csap a vízbe. Egy pillanatra a vízre kapja a tekintetét, de csak hogy egyből utána téged nézzen. Miután alaposan, többször is megmossa az arcát, lassan felemelkedik, és egy nagyon visszafogott mosollyal hozzád lép, és átölel. Igen. Átölel. Fejét a mellkasodra hajtva, mindkét kezével gyengéden, mégis határozottan ölel meg. Hozzád simul. A légzése mély és nyugodt. Nem az ölelésen hökkensz meg, hanem azon az ősbizalmon, ahogy hozzád közelít. Tudja, hogy nem fogod bántani. Egy szemernyi kétség sincs benne. Hát. Ez egy ilyen lány. Hát a lövés nem izgatta fel az biztos. Nem tudtad, mi lesz, de erre a reakcióra nem számítottál.
Aztán hirtelen, mint akinek eszébe jutott valami, eltol magától, és egy határozott mozdulattal kiveszi a kezedből a fegyvert, és a hüvelykujja egyetlen mozdulatával oldja a tárat, ami azonnal kicsúszik a markolatból, de nem koppan a földön, mivel már a levegőben elkapja, mint ahogy a csőben lévő töltényt is, ami a závárzat hátrahúzásakor a levegőbe repül. Hát. Ok. A fegyverekhez rohadtul ért. Rád néz, nagyokat pislogva, aztán gyakorlott, gyors mozdulatokkal kiszedi a töltényeket a tárból. Mozog a szája, ahogy számol. Tizennégy.
Egy pillanatig meg a tenyerében lévő töltényekre mered, aztán ismét hátrálva, és közben téged bámulva visszatér a madarához. Leül a sziklára, a fegyver darabjait maga mellé teszi, a szájához emeli a madarat, és jóízűen beleharap. Te törökülésbe a földre ülsz, és nézed ahogy eszik. Ez a harmadik madár. Hova fér el ez egy negyvenöt kilós lányban? A következő harapás előtt szélesen rád mosolyog. Boldog.
Egész idő alatt egy szót sem szólt. De már tudod, miért. És a hajón is ezért került téged. A szeme. Ahogy belenéztél egyből tudtad. Ezt a szomorú szemet már láttad valahol. Az internetes hirdetés. Ingyen nyaralás egy szigeten.
Ő volt a lány a képen.
Horák Árpád 