A parttól nem messze ülsz, hátadat egy fának támasztva. Szereted ezt a helyet. Kényelmes. Árnyék van, és puha, mohaszerű aljnövényzet. A lány még mindig a sziklán ül, és eszik. Illetve már csak egy csontot rágcsál nagy átéléssel. Három madarat eltüntetett. Szép teljesítmény. Közben téged néz, de már nem olyan merően. Időnként, amikor összeakad a tekintetetek, olyan szélesen mosolyodik el, hogy kivillannak a fogai. Az egész lényével tud mosolyogni. A szája, a szeme, az egész testtartása arról árulkodik, hogy valami hihetetlenül erős boldogság önti el a testét. Sugárzik. A barna, vállig erő haját időnként hátrasimítja. Biztos nem tud róla. Önkéntelen mozdulat.
Ez a lány nagyon éhes volt. És annak ellenére, hogy olyan kapcsolatban van a megbízóddal, hogy a ruháját ki tudja cseréltetni, mégis banánon élt tizenkét napig. Ételt is hozathatott volna magának, mégis inkább éhezett.
Bármi is az, amiért a szigeten vagy, ennek a lánynak nagyon fontos.
Horák Árpád 