Az uramnak szólított férfi magához húzza a feleségét, és közösen néznek ki a kabin ablakán, arra ahonnan a csónakot várják. Régen hallotta ezt a kérdést Tőle. Szeretsz? Igen. Szereti Őt. Még ennyi év után is, olthatatlanul. Rengeteg pénzt keresett. Óriási sikereket ért el az üzleti életben. A legnagyobb jó mégis, ami az életében történt vele, az a családja. A többinek e nélkül semmi értelme nem lett volna. A felesége és a két gyerek. Ők a legfontosabbak. És persze a felesége előző kapcsolatából származó kettő. Ők is ugyanúgy a családhoz tartoznak. Hát igen. Épp ezért vannak most itt. Nem gondolta volna magáról, hogy ilyen messzire képes lesz elmenni értük. Egy látnok. Az üzleti életben persze mindenféle hokuszpokuszt bevetett. De azt nem ő intézte. Ide muszáj volt elmennie. A felesége ragaszkodott hozzá.
Már a hely is elgondolkodtató volt. Egy toronyház pincéje. Csöpögő csövek között hajladozva, pókhálókat kerülgetve, a félhomályban botorkálva eljutsz az ajtóig, belépsz, és meglátsz egy kopott fotelban ülő férfit, furcsa kacatok között. És az egész mégis hiteles. Hiteles. Nem véletlenül sikeres az üzleti életben. Mindig tudja, ki kamuzik. A látnok nem hazudott. Egyszer sem, amíg ott voltak. Persze nem ostoba ember, és túl egyértelmű dolgokat sem mondott. Például, hogy “négy ember menjen a szigetre ” Miért is? És ki az a négy. Máris tiéd a felelősség. Ügyes. De ez azért nem minden. És ő sokat látott már életében ahhoz, hogy előre ítélkezzen. Mert igaz, hogy a férfi a látnok biznisz minden csínját-bínját ismeri és használja, de tud valamit. Amikor meghallotta, mennyit kér, csak legyintett. Máskor is dobott már ki ennyi pénzt az ablakon. De most, hogy itt van a hajón, két héttel a kutatás végleges befejezése előtt, tudja, hogy jó helyen van. A jóslat, ha nevezhetjuk így, egyszerű. “menjen négy ember a szigetre, töltsön ott kettő legalább 28 napot, és négy ember visszakapja élete legnagyobb kincsét. ” A feleségével együtt tudják, hogy ez bármit jelenthet, de rosszat nem.
Hát ő megszervezte. Ahhoz mondjuk nagyon ért. Szóval. Pontosan két évvel az eltűnés után négy ember lépett a szigetre. Ugyanúgy, mint akkor. Susan, az ő liliomuk, a párja, akit hat hete ismert, és akibe halálosan beleszeretett, és akivel a barlangban kialakított szerelmi fészekben terveztek 28 napot eltölteni. És két testőr, egy nő és egy férfi. Mert a biztonság ebben a családban nagyon fontos. Mindent pontosan másoltak. A két testőr helyett két színész, a másik kettő pedig az két személy, aki a legközelebb áll Susanhoz lelkileg. Tudja jól, hogy ez már túlmegy a racionálison. De két évig minden létező eszközt bevetettek, hiába. Akkor döntöttek úgy, hogy átlépnek egy határt. Főleg a sajátjukat. Így aztán jött a látó, és az ALANY megkeresése. Mert az egyértelmű volt, hogy az egyik, aki a legközelebb áll Susanhoz lelkileg, az Etel. Őt amúgy sem lehetett volna kihagyni a csapatból. Ragaszkodott a részvételhez. A másik, az ALANY, is egyértelmű volt. Nagyon reméli, hogy ezt nem fogja megbánni. Ezzel most nagyon belepiszkál a dolgokba.
De a kocka már el van vetve. És ez az utolsó. Megegyeztek. Bárhogy is végződik ez a 28 nap, hazamennek. És ha úgy van, eltemetik Susant.
Horák Árpád 