A látnok körül csupa ezoterikus tárgy. Egy kissé poros üveggömb, egy pentagram, egy indián békepipa(?), különböző ősréginek látszó könyv, de a jólápolt férfi, aki velük szemben ült, került minden felesleges külsőséget. Farmer és ing. Ahogy leülnek, beszélni kezd. A férfi megszoritja a felesége kezét, és arra gondol, hogy ha ez nem lenne teljes képtelenség, hogy a látnoknak harvardi kiejtése van. Szabatosan és világosan beszél. Ő tud valamit. Ezt a tudást fogja most átadni. Nem tudja honnan jön ez a tudás, és azt sem, hogy mennyire pontos. A legtöbb kliense a jövőt akarja ismerni. Ez majdnem lehetetlen. Ne felejtsék el, mondja, hogy a jóslás, főleg a kártyajóslás régen egy játék volt. Egy játék, ami segítette az embereket abban, hogy jobban megismerjék önmagukat. Az információ, amit ő itt ma átad, egy biztos tudásból származik. Ő tudja, hogy minden amit mondd, igaz. De ez a tudás nem egzakt. Az információt, amit ma kapnak, megfelelően kell felhasználniuk.
A feleség döbbenten néz a férjére. A látnok intelligens. Nem állítja, hogy ő most aztán megmondja a tutit, átadja a Szent Grált, aztán minden szép és jó lesz. Nem. Azt mondja, hogy ő tud valamit, ami hozzájárul az ügyük megoldásához.
A látnok hagy időt, hogy a szavai leüllepedjenek. Aztán megkéri őket, mondják el, hogy miért jöttek.
Horák Árpád 