Az uramnak szólított férfi biztatóan bólint a feleségének, mondja el ő a történetet. A látnok osztatlan figyelemmel hallgatja. A feleség egy mély levegő után belekezd:
Susan két éve tűnt el. Május 18-án. Huszonnyolc napra érkezett a szerelmével a szigetre, hogy “összeolvadjanak”, ahogy ő fogalmazott. Tizennyolc napja volt, voltak a szigeten, amikor mindketten egyszerre és nyomtalanul ELTŰNTEK. Azóta mindent lenyomoztak, ami csak lehetséges, és azt is ami nem – néz hálás mosollyal a férjére. – Nyilván. Gondolja a látnok. Pár törvényt nyilván megszegtek, hogy adatokhoz jussanak. De nem jutottak semmire, hiszen itt vannak.
A feleség folytatja: azért jöttek, hogy a látnok segítsen megtalálni Susant. Mondja ki a nyilvánvalót. Aztán elhallgat. Magába roskadva ül a karosszékben. Az uramnak szólított férfi aggódó tekintettel nézi őt.
A mágus (látnok)mosolyogva biztatja: meséljen Susanről. Mondjon el mindent, amit fontosnak tart.
És a feleség mesélni kezd.
Öt(!) óra múlva, ahogy könyörgőn a látnok szemébe fúródik a tekintete, egyszerre érzik mindhárman: itt az idő!
És a mágus (látnok) átveszi a szót.