Etel, karjában Mircivel, megvárja, amíg választ kap a kopogására. Már nem siet. Megváltozott a helyzet. Miután választ kap, belép, és Mircit a földre teszi. A macska bánatos szemekkel veszi tudomásul a dolgok ilyetén alakulását. Közben Etel és az ALANY óvatos mosolyt váltanak. Etelen nyoma sincs annak, hogy bármi szörnyű történt volna. Persze az anyja kiborult, de talán jobb is így. Ez felgyorsithatja a folyamatot. Bár néha úgy érzi, az anyja ugyanott tart a gyászban, mint ő. Néha viszont… Mintha visszaesne. Alkudozik.
Etel, a fejét a mellkasára hajtva, átöleli a férfit. Aztán anélkül, hogy az ölelésen lazítani, a fejét enyhén hátrahajtva a szemébe néz. A szeme szomorú.
Pont, mint a hirdetésben a képen.
Horák Árpád 