A fedélzetre lépve az első amit észreveszel, hogy mindenki téged bámul. Nyilván a reakciódra kíváncsiak. Hát. Van mire reagálni. A SZIGET MEGSEMMISÜLT. A rengés tényleg erősebb volt a szokásosnál. A sziget, mint Atlantisz, elsüllyedt. A hegy teteje látszik csak ki, az is csak egy kőhalmaz. Lehangoló a látvány. A paradicsomnak vége. Hmm… Erre nem lehetett számítani. A vulkanikus szigetek időnként eltünnek a föld színéről, de nem földrengés miatt, hanem mert a vulkán, ami a szigeten van, kitör, és… Na de ez? Hát. Kár a helyért, sajnálod.
Közben mindenki, a negyven év körüli nőt kivéve,visszafordul a sziget felé. Úgy látszik, eleget néztek téged. Hát igen. Kell egy kis idő, amíg az ember megemészti, amit lát.
A nő viszont továbbra is téged néz. Szemében szomorúság, és egy csipetnyi félelem van. Halvány mosoly játszik az arcán, ahogy téged néz. Most látod még csak másodszor, de hát rád ez a nő. Bejön neked ez a típus. Etel tőle örökölte a szépségét. Te is bejössz neki, érzed. Erősen sugározza feléd az érzéseit .Pozitív a fogadtatásod.
Etel beléd karol, ahogy melléd lép, és a füledbe súgja, hogy négyesben reggelizünk a harmadik fedélzeten. Simán is elmondhatatta volna. Nem volt szükség arra, hogy ezt a füledbe súgja. Ez nyilván nem neked szólt, hanem a többieknek. Egy üzenet. Látjátok ?
Nagyon közel kerültünk egymáshoz.
Horák Árpád 