Keresnem kell a holdat. Nem mutatja meg magát. Elbújt valahova. Nem értem. A csillagokat látni. De akkor hol a hold?
Ahogy kifele tartok a városból, felsejlik előttem a hangja és arca. Mintha ismerném. Erősen hat rám. De ezek csak pillanatok. Jönnek és elmúlnak.
Valami mégis megmarad. Ugyanaz ami a kapcsolatfelvételnél. Ő más, mint a többi. Számomra. Számomra más. Több. Ő megérint. Nem csak a felszínt kapargatja. Mélyebbre megy. Nem tudatosan. Egyszerűen csak így csinálja. A hangja, az arca, a szavai. Minden. És nem szokványosan közeledik. Nem úgy, mint a többiek. Nincsenek tiszteletkörök. Most fogunk először találkozni. Ismeretlenül.
És az első találkozó a lakásán lesz.
Horák Árpád 