Már mélyen bennem vagy. A lelkem mélyére süllyedtél. Nem tudom, hogy csináltad. Félek tőle, hogy Te sem tudod. Félek, hogy nem tudod, mi ez. Hogy véletlenül hoztad létre, és majd megakadályozod, hogy a mag amit belém ültettél, szárba szökkenjen. Hogy megszülessen valami, amit közösen hozunk létre.
Nem tudom, képes vagy-e rá. Attól tartok, hogy nem.
Persze, ez nem is egyszerű. Sokat kíván Tőled. Talán túl sokat.
De nem számít. Bárhogy is lesz, tőlem kapsz egy esélyt.
De már most érzem a szomorúságot, amit akkor fogok érezni, amikor szembesülök a kudarcoddal.
Bárhogy is lesz, várom a napot, amikor találkozunk.
Nagyon várom.
Horák Árpád 