Nem élvezem a napfényt. Ráadásul rengeteg mosolyt kapok ma reggel. Rengeteget.
És várják a reakciómat. A válaszmosolyt. Én meg rendszeresen elkések vele…
Aztán jön a bosszúság. Aztán a nevetés. És a mosoly. Az enyém. És elindul a napom, és szárnyal az égig. A tavasz a zsongás mellett meghozza a békét.
Meg a hangyákat.
A boltban délután a három eladó, három féle sminkben. Ez máskor érdeklődést váltana ki belőlem, de ma nem. Nem vagyok jelen. Csak fizetek, mint egy zombi, és kisétálok az autóhoz.
Nem vagyok jelen.
Ez van. Tudtam, hogy ez lesz. Mert holnap lesz a napja, amikor találkozom vele.
VELE.
Horák Árpád 