Szomorúan fordulok el. Nem fejezem be a vitát. Nincs értelme. Nem is számít már. Megint egy veszteség.
Harmadszor kerülöm meg a háztömböt, mire találok egy parkolóhelyet. A trailer a másik oldalon áll. Nem nézek körül, csak átsétálok az úton. Valahol messze egy sziréna hangja távolodik. Tűzoltó.
A sofőr már ereszti le az autót. Unottan int oda nekem. Egy cigi lóg a szája sarkában. Nincs meggyújtva.
Ahogy elsétáltok az autó mellett, végigsimítom az oldalát a kezemmel. Kellemes érzés tölt el.
Beszél hozzám.
– Szia! – egyből megismerem a hangját. A járdán áll, mögöttem. Ahogy megfordulok, lehajtja a fejét. Én a másik oldalon parkoló autóm felé nézek, majd fel, a második emeleti ablakba.
Na! Most mi a franc ez?
Horák Árpád 