Azonnal beszélni kezd, ahogy leül. Szeretem ahogy beszél. Mindig is szerettem.
Persze előjönnek a régi emlékek. Nagy hévvel mesél. Ő nem változott. Én igen. És tudom, hogy a most újra nekifut. Ugyanúgy. És azt várja, hogy most más lesz a végeredmény. Arra gondolok, hogy ez az őrület meghatározása. Ugyanazt teszed, és azt várod, hogy más lesz az eredmény.
De nem lesz más.
A szél újra megrázza a redőnyöket. Az órára nézek. Aztán arra gondolok, hogy mit fogunk reggelizni. A hűtőben csak zöldség és gyümölcs van. És sajt. Ez így kevésnek tűnik. De holnap piacnap van. És már terem az eper.
Végre.
Horák Árpád 