Már másodszor mész vissza. Hagyod, hogy az áramlásban maradj. Nem érted, hogy mi történik, de nem agyalsz. Különben is. Szeretsz ide járni. És már nincs nagy tömeg ilyenkor. Kora délután van.
Két ismerőst is látsz. Az egyik régebben nem volt szimpatikus, mégis hozzá mész. Most is érzed a feszültséget, ahogy beszélsz vele, de már nem ellenszenves.
Harmadszor már nem mész vissza, pedig hiányérzettel jössz el. Aztán otthonról újra elindulsz. Illetve nem indulsz el, mert nem tudod, hogy hova kellene menned. Csak az van benned, hogy: gyerünk! indulj!
De nem indulsz.
Aztán jön a hívás. Pont a legjobbkor.
És elindulsz.
ODA.
Horák Árpád 