332. Nap

Ugyanazt mondja. Ugyanazt, mint a múltkor. Állandóan ismétli magát. Régi sérelmek. Régi, teljesen feleslegesen felemlegetett sérelmek. Egy, az önmaga gondolataival túl sok időt töltő ember ismérve. Rád nem is figyel. Bosszantó.
De magát lelkesen ismétli. Újra és újra elmondja ugyanazt. Ugyanazt. Mélyet lélegzel.
Ez így nehéz lesz.
De nem hagyod, hogy elcsessze a napod. Eltereled a szót.
Közben az arcát figyeled. Nem látsz változást. De a ruminálás idegesítő. Újabb és újabb témák, amik már hónapok, de inkább évek óta terítéken vannak. Beleragadt.
Nem lesz jó ez az irány. Amerre megy. Nagyon nem lesz jó.

Ez az irány olyan, mint a halott sofőr: nem vezet sehova.

Hozzászólás