Már reggel elkezdődik. Egy megérzéssel. Aztán jönnek sorban. Szinkronicitás. Háromszor.
Háromszor!
És mindig tudom, hogy jönni fog. Érdekes érzés. Na, jó! Az egyiknél nem tudtam.
Ez egy váratlan telefonhívással kezdődik. Egy régi barát. Mégis beintegrálódik.
Tökéletesen beintegrálódik!
Egész nap csak kapkodom a fejem.
Egy dolog azért van, ami nem teljesen világos. De könnyen lehet, hogy semmi szerepe nem volt.
Ez a legvalószinűbb. Csak úgy jött, és nem akart mutatni semmit.
Semmit.
Vagy amit mutatni akart, már annyira evidens, hogy nem is lep meg. Egyáltalán nem lep meg.
Az végül nem jött el, amit vártam.
De.
Bárhogy is van, imádtam ezt a napot!
Rohadtul imádtam!
Horák Árpád 