(349.) ÜVEGTÁBLA 7. Rész

Az üzletvezető jön ki, és egy ezeréves barátság jogán a válladra teszi a kezét.
– Mi a franc van veled?
– Semmi! Jól vagyok!
– Pont nem úgy nézel ki, mint aki jól van.
– Ismered a lányt?
– Milyen lányt?
– Aki az előbb elkérte a plüssmacit.
– Nem ismerem.
– Akkor miért adtad oda neki?
– A vevők állandóan bemászkálnak, és kirakati kellékeket kunyerálnak. Mindennapos dolog. Már fel sem tűnik nekem. Oda adom, és kész. Eleve így kalkuláljuk a költségeket. Ezt előre beleszámoljuk.
– Ezt nem mondod komolyan?
– Teljesen komolyan mondom! Ilyenek az emberek! És te? Te ismered a lányt, igaz?
– Nem ismerem. Csak a másikat. Akinek elkérte. Őt ismerem.