Az, hogy a királyfi a sárkányt figyeli, nem fedi teljesen a valóságot.
A bal kezével ugyanis a jobb vállát takaró ezüstszínű, enyhén hajtott páncélját tisztogatja. A mutatóujjával, teljes átéléssel dörzsöl egy vizcsepp okozta aprócska foltot.
Mivel nem bír a folttal, hatalmas kardját két marokra fogja, majd nagy erővel, maga előtt, a földbe vágja, és most már két kézzel, és az ujját benyálazva folytatja a tisztogatást.
A sárkány abbahagyja a fogcsattogtatást, és a nyakát is kissé előre nyújtja.
Ha nem tudnám, hogy ez lehetetlen, azt mondanám, hogy csodálkozik.
Az ifjú királyfi többször megrázza vállig erő szőke haját elmélyült tevékenysége közben, ami tiszta és nemes zuhatagként omlik a páncélját takaró, vállára dobott, hófehér köpenyére.