A királylány, aki eddig egy fának támaszkodva figyelte az eseményeket, széttárt kézzel emeli az égre a tekintetét.
– Uram! Miért egy piperkőcöt küldtél? Nem érdemlek jobbat?
– Csak szólok, hogy mindent hallok!
– Jaj, bocsi!
– Bocsi? Az milyen szó? Olyan mint a szupi meg az édi? És már megbocsáss, de nem vagyok piperkőc! Szeretem, ha tiszta a ruhám. Ennyi!
– Az a folt nem nagyobb egy fél körömnél!
– Engem akkor is zavar!
A sárkány pislogva hallgatta a diskurzust, majd a szemét behúnyva, a lábát kissé előretolva, a fejét lazán a porba ejti, azzal a feltett szándékkal, hogy most alszik egyet.
Na, ezt nem kellett volna!
(356.) A Sárkány 4. Rész
Horák Árpád 