– Susan? Jössz?
– Máris!
Susan már levette a királylány jelmezt, és áhítattal, mosolyogva nézi, ahogy a naplemente narancssárgáról vérvörösre festi fák lombját.
– Gyere már! Indulni akarunk!
– Rendben! – mosolyogva néz a kisbusz ajtajában álló, és neki már sokadszor odakiáltó, a királyfit alakító, kollégájára.
Eddig nem tűnt fel neki, hogy ennyire jóképű! És az egész lényében van valami. De mi?
Nem tud rájönni.
Mégis boldog mosollyal az arcán ül be a buszba, és mellé ülve, a kezébe csúsztatja a kezét. Érzi, hogy a fiú meghökken egy pillanatra.
Hát igen! Ez eléggé előzmények nélküli volt!
De a királylány csak vállát von, és az őt eltöltő jó érzéstől feltöltődve nézi az út mellett elsuhanó tájat.
Horák Árpád 