A haja is sáros volt. Lehajtott fejjel állt az erdő szélén, de szemét a házon tartotta.
Semmi jót nem ígért a tekintete. Furcsa volt így látni ezt a törékeny lányt.
De nem volt semmi kétség. Érezhetően áradt belőle egyfajta belső erő. Egy olyan erő, amit a gyűlölet táplált.
Senki számára nem volt kérdés, hogy ez a lány képes erre. Volt benne valami. Amit egyből megérzel, ha ránézel valakire. Ezt egyből tudod!
És most ott állt, az erdő szélén, szakadt ruhában, csapzott, sáros hajjal, leszegett fejjel, és olyan tekintettel, amivel csak az néz, aki ölni készül.
És elindult a ház felé.
Horák Árpád 