Éjfél előtt jön a hívás. Mégsem indulsz el. Már elhagytad a várost, ittál is, meg különben is.
Az a helyzet, hogy félsz.
Ahogy oldalra fordulsz, és az arcába nézel, nagyon meghökkensz. Megváltozott. Nem úgy, mint vártad. És nem úgy, mint néhány hete. Már akkor is észrevetted. És már akkor is úgy érezted, hogy egy teljesen új ember néz rád vissza. Valaki más, mint aki eddig volt.
Semmi meglepő nincs abban, hogy változik. De az, hogy ennyire gyorsan, és ilyen gyakran, az több, mint furcsa.
Csak amikor elköszön, akkor talál vissza a lelkedhez egy pillanatra.
De akkor nem látod az arcát.
Horák Árpád 