Bakapja a horgot, és követni kezd. A horog pici volt, egészen aprócska. Szinte láthatatlan. De ő ráharap, mert már várta. Akarta. És jön utánam – követ -, amikor bemegyek a szobába, és figyel. Figyeli, hogy mit csinálok.
A pórusaiból árad a félelem és csalódottság: utálja ezt a helyzetet.
Próbálja felhívni magára a figyelmet, de én két tűz közé kerültem, így ő már csak a harmadik. Nem tudok eléggé figyelni rá.
Amikor bejön a hívás, és el kell indulnom, már nincs a szobában. Nem tudom, mikor ment ki.
Rossz érzés van bennem, amikor én is kilépek az ajtón.
Horák Árpád 