Még mindig ott állsz, ahol tíz perce is álltál. Szórakoztató és elgondolkodtató egyszerre ez a helyzet neked. Nem tudsz cselekedni, le vagy láncolva, mozdulatlanságra vagy ítélve: mintha béklyó kötne. Nem érzékeled az erős narancssárgát sem, tompa vagy, és félsz – legszivesebben elmenekülnél.
De ez olyan lenne, mintha külföldre mennél dolgozni: bármeddig is mész, te mindig ott leszel.
A gondolataid kuszák, rohannál, de nincs hova, és a próbálkozás, hogy az esti programmal tereld el a figyelmedet, kudarcba fullad.
Úgy érzed, semmi nem segít, de az élet olyan, mint egy kaleidoszkóp.
És ahogy megteszed az első apró kicsi lépést, az egész mozgásba lendül.
Horák Árpád 