A bordó, kőkemény márványlépcső enyhe jobb kanyarral vezet fel az emeletre. A négyszáztizenkét év, ami az elkészítése óta eltelt, nem múlt el nyomtalanul. Sötét foltok és kis repedések tarkítják, az fokok éle pedig gömbölyűre csiszolódott. A harmadik és ötödik lépcsőfokból nagy darabok hiányoznak; ezeket a rutinosak egyszerűen átlépik.
A korlátot tizenhétszer cserélték az idők folyamán, mindig törekedve az eredeti állapot megőrzésére. Ez nem sikerült: az eredeti diófa időközben akáccá változott, világosabb és vékonyabb lett.
A lépcső melletti falat a kastély korábbi lakóinak képei díszítik. A portrék szokatlanul egyhangúak, a harmadik kép után már unalomba fulladóan, olyannyira, hogy imádkozni kezdünk: ne legyen több.
Nincs ilyen szerencsénk.
Horák Árpád 