A kórterem fehér falai eltűntek, helyét végtelen tér vette át, meghökkenést okozva, ami gyorsan lelkesedésbe csapott át. A VLL odavarázsolta őket a kispadra a cserejátékosok mellé, akik karján izzadságcseopek folytak, hűteni próbálva a bemelegítéstől áthevült testüket.
A piros mezes kezdőcsapat már a pályán volt, az arénát megtöltő szurkolók pedig ütemes dobogassal várták a sípszót. Az izgalom rájuk is átragadt. Laci elkerekedett szemmel nézett körbe, Balázs jobbra felfelé mutatott a kijelzőre: az óra visszafele számolt, tíz másodperc volt a kezdésig.
Egymásra néztek, és mindketten bólintottak. Jó ez cucc.
A VLL-t még sokáig használták, mert bár sokan úgy vélték, hogy ez is csak olyan újítás, ami eltűnik majd a süllyesztőben, kiállta az idő próbáját, és örökre az élete része maradt.
Horák Árpád 