Botladozva ment fel az ezerszer megjárt lépcsőn; a szeme még párás volt, alig látott. A nő, akit a cég küldött, feszengve fogadta, és azonnal ostromolni kezdte, harsány kérdésekkel próbálva elfedni a bizonytalanságát. Az öreg szomorúan sétált mellé; az önismeret ilyen mértékű hiánya lelombozta. Türelmesen válaszolgatott az értelmetlen kérdésekre, meghagyva a nőt a hitében, hogy irányithatja őt. Miközben a nő beszélt, ő leült vele szemben a kanapéra, a zöld bársonyra tette a kezét, és az ujjaival a mintákat babrálta.
A kanapé, ami bűnronda volt, és már rég kiment a divatból, és amitől az emlékek miatt nem volt hajlandó megválni, minden mozdulatánal nyikordult egyet.
Ez kizökentette a nőt, aki elhallgatott, és bámulni kezdte.
393. nap
Horák Árpád 