A nővér, a klasszikus fehérben, egy határozott mozdulattal simitotta el a lepedőt a lábánál. Minden nap kétszer jött: hajnalban és ebéd után. Ahogy előre hajolt, a felső a mellére simult. Tudta, hogy figyelik, ezért egy pillanatra megmerevedett abban a pózban, amit a legszexisebbnek talált. Jó választás volt, ezzel a kórteremben fekvő mind a négy férfi egyetértett, és bár nem önszántukból voltak ott, minden nap hálát adtak a sorsnak, hogy ide vezette őket.
Az ágyban fekvő férfi volt a leghálásabb. A lány minden alkalommal megérintette őt, és nem volt kétsége afelől, hogy ezt szándékosan teszi.
Felegyenrsedett, és mielőtt kilépett volna az ajtón, betöltetlen űrt hagyva maga mögött, visszafordult, és rámosolygott.
398. nap
Horák Árpád 