A sörben már akkor is kevés volt a szénsav, amikor megkapta, három órával később pedig, mire a pohár felét leküzdötte, már semmi sem maradt benne. Nem figyelt a mellette ülő, és hozzá beszélő, feltűnően magas hangú férfira: a langyos, zavaros folyadék foglalta le, amit két kézzel markolt, kétségbeesetten.
Időnként felemelte a fejét, és bólintott, jelezve az asztaltársának: figyelek rád.
Erről persze szó sem volt. Akkor sem érdekelte volna a mondanivalója, ha nem úgy hívják ide. És bár a meghívás meglepő volt, de semmiképpen nem hagyta volna ki a lehetőséget. Miért is tette volna, hiszen éppen ez volt az, amit akart.
Csak a meleg sört nem kalkulálta bele.
Horák Árpád 