403. nap

Imádatának egyik tárgya, a füst, észrevétlenül jutott be a szobába. Igazi, tűzből származó füst volt, nem cigarettafüst: azt ki nem állhatta.
Ahogy megérezte, megállt, és mélyet lélegzett, aztán behunyt szemmel, megemelt állal élvezte, ahogy az illat az orrán keresztül a tudatáig hatol.
Gyermekkora óta szerette a tüzet és füstöt. Minden alkalmat kihasznált, hogy a közelébe jusson. Nem számított, hogy az egy szalonnasütés, vagy egy cserépkályha nyitott ajtaja: ott volt és úgy szippantott a levegőbe, mint egy részeg dohányos a cigarettájába.
A mögötte kinyiló ajtó kilincsének csattanása zökkentette vissza a valóságba: megfordult. A pirospozsgás arcú lány, aki az ajtóban a kabátjából bújt ki, bágyadtan rámosolygott, és a jobb kezét a domborodó hasára csúsztatta.