Kis, fehér virágokkal borított futónöveny, és egy tüskés bokor: ebből állt a kerítés. Az ültetőnek nyilvánvalóan nem az volt a szándéka, hogy bárkit is távol tartson a háztól, ami a park méretű udvar mélyén bújt meg, de a számtalan méh, ami virágokat dongta körbe, megállította. A mély, folyamatos zengés, a szárnyakon újra és újra megcsillanó napfény olyan zavart okozott benne, hogy megtorpant, és visszatartott lélegzettel, inogva megállt, és csak akkor mosolyodott el, amikor szembesült azzal, hogy fél.
És ez a felismerés máris elsöpörte a bizonytalanságát, és bár túl nagy távolságról, de immár magabiztosan haladt tovább a méhektől lüktető bokor mellett.
404. nap
Horák Árpád 