A nehéz viharkabátot a válla egy rántásával a mellette álló székre dobta, és visszafordult, hogy becsukja az ajtót. A szél több hullámban vízzel permetezte be az arcát, és teljesen eláztatta a skótkockás ingét. Az átlagot messze meghaladó testi ereje is kevés volt, hogy legyőzze a vihart: csak akkor tudta bezárni az ajtót, amikor a szél alábbhagyott.
A menedékházban meleg volt, a kandallóban pattogó tűz, és a készülő étel illata pedig barátságossá tette a helyet.
A nő, aki a kisméretű bogrács mellett állt, és csak a fejét fordította felé, barátságosan mosolygott, és egy intéssel jelezte neki, hogy üljön le.
Ő pedig leült.
405. Nap
Horák Árpád 