Tétován nézte az előtte álló polcot, és zavartan babtált a kezével, amikor a férfi, aki egy perce lépett be az ajtón, felé fordult. Tudta, hogy ott van, mégsem fordult az ajtó felé. Minden igxekezetével azon volt, hogy természetesnek tűnjön. A balettcipőbe bújtatott lábát előre tolta, közben a magasan felvágott mályva színű szoknya szétnyílt, teljesen megmutatva a combját. A fehér, hibátlan bőre, és az élénk színű szoknya odavonzotta a férfi tekintetét.
A lány még mindig nem mozdult, a feszültség elérte a tapintható szintet, és a helyzet kinossá is válhatott volna, ha nem szólal meg a riasztó.
A hamis riasztást gyorsan törölték, de ez is elég volt ahhoz, hogy megtörjön a varázs.
407. nap
Horák Árpád 