A téren álló, a pestisjárvány végét ünneplő szobrot, és a kőből készült szenteltvíztartót ugyanolyan nagy ívben elkerülve lépett be a második ajtón, és indult el a márványlépcsőn, az első emeleti konferenciaterem felé. Annak az ajtaja előtt mégsem állt meg, tovább haladt az ötvenezer kötetet őrző könyvtár előtti kisasztalnál ülő barna hajú nő mellett, és rámosolygva belépett, majd megrázkódva megállt, és aznap már harmadszor bánta meg, hogy elindult otthonról. Az esőtől még mindig vizes kardigánját, gyors, ideges mozdulatokkal gombolta ki; nehezen, mert a merev ujjai nem engedelmeskedtek az akaratának, a fényes, vállig erő, csapzott barna haja, pedig a homlokára tapadva, kölcsönzött neki bárgyú külsőt.
De a szeme csillogása elárulta, hogy átlagon felüli intelligenciával rendelkezik.
408. nap
Horák Árpád 