A táltos megtorpant, és tágra nyílt szemmel nézett a fejedelemre. Még a harmattól nyirkos jurtán tartotta a bal kezét, és kővé válva nézte, a vele szemben szálfa egyenesen álló férfit. Sem a napkelte előtti időpont, sem a fejedelem öltözéke nem volt rendben. Mit keres itt ilyenkor, kíséret nélkül, ráadásul ebben a közönséges ruhában? Az álcázás rendkívül rosszul sikerült, vélte a táltos. A fejedelem magas termete, csillogó szeme, és nyílt tekintete bárki előtt világossá tette volna, hogy egy közönséges halandóval találkozik. A táltos zavartan elfordult, hogy ne neki kelljen azt az esetlen alcát lelepleznie, és el akart indulni, otthagyva vezérét, hogy az folytathassa nyilvánvalóan titkos útját.
De a sors nem így rendelte.
411. nap
Horák Árpád 