A mesterséges tó, ami hosszában és mélységében is alkalmas volt úszásra, néhány centiméter eltéréssel, egy szintben volt a negyven méteres első terasszal. A szél okozta hullámok nap, mint nap kicsaptak a sötétbarna fa gerendákra, és meglocsolták a gömbtuják árnyekában burjánzó zöld békanyálat, csúszosá téve a terasz tó felőli részét. Helga három napja élt ott, és mindhárom reggelt úszással kezdte. A futás egyelőre – vagy végleg -, háttérbe szorult. Energikusan úszott vissza, és egy lendületes mozdulattal felnyomva magát először feltérdelt, majd felallt, és a felkelő nap felé fordította az arcát. A fejét hátra hajtotta, és behunyt szemmel állt, hagyva, hogy a víz a csillogó testéről a lába mellé csepegjen. Nem törődött a háta mögött ülő, és benne gyönyörködő férfival.
A férfi nem vette le róla a szemét.
Szerette meztelenül látni.
Horák Árpád 