A táltos úgy dobta vissza a sárba a hajfonatkorongot, mint ami égeti az ujját. Túl sok volt neki ez a nap. A fejedelem megjelenése, aztán a hajnali találkozó a fák között a lányával, és most ez. Csak a vak nem ismerte volna fel a fejedelem jelét, ami a korong szélén körbefutott. Ez az egész értelmetlen volt számára, és az, hogy a lánya néhány perc múlva sírva rohan az anyjához, azt már végképp nem értette.
Miért jött ide a fejedelem titokban fél év után, és egyáltalán mi ez az egész?
Az ég felé fordította az arcát, és mint aki valami felsőbb hatalommal beszél, bólintott.
418. nap
Horák Árpád 