A világos barack és a vajszín között valahol félúton lévő falszin előtt lógó erős narancssárga függöny meg sem rezdült, pedig az ablak nyitva volt, és hidegfront erős széllel érte el a belvárost. A fekete oldalú dobozt formázó beszöggelés a szoba nyugati falán nem látszott valóságosnak. Pont úgy nézett ki, mint a mértani ábrák a matematikakönyvekben. Azok is igazinak tűntek, de nem voltak háromdimenziósak. Ráadásul az egész mozgott, mint egy szellemkép, ringatva a franciaágyban fekvő párt. Csak a nő vette észre ezt, a férfi nem érzékelte a külvilágot. Nem látta a szobát, nem látta az komódon pulzálva égő piros gyertyát, de még a nőt sem.
419. nap
Horák Árpád 